Ködös

Vihar, 2012. július 5.

Tegnap este szép kis vihar volt. Tamás kiköltözött az erkélyre fényképezőgéppel-állvánnyal. Íme a végeredmény:

There was a great storm yesterday evening. Tamas has moved out to the balcony with the camera. Here are the results:

És még egy animáció:

Medvehagyma / Ramsons

Szokás szerint kései tudósítás következik! :)

A medvehagymaszezon elcsábított minket is egy kis kirándulásra még márciusban. Tavalyelőtt Zalában szedtünk medvehagymát, idén nem mentünk olyan messze. Héreg tökéletes kiinduló- és érkezési pontnak ígérkezett.

A temető melletti parkolóból indultunk, ahol egyből meglepetés várt minket:

We had a little excursion in March to Héreg where we were looking for ramsons. A small surprise awaited for us at the end of the village, next to the cemetery what was our starting point. Twelve old women-shaped figures were waiting for us, six facing the forest, other six facing the village. Models of people living in the village have been created by sculptor Peter Menasági and his wife. The installation expresses the transcendental force of the forest, while the twelve figures represent the completeness and the Cycle.

 A rőzseszedő nénikről bővebben ITT olvashattok.

Az idő ugyan nagyon szeles volt, de az erdőben ebből szerencsére keveset éreztünk. Persze hideg volt, úgyhogy nagyon örültünk, mikor a hegy napos oldalára értünk.

The weather was quite windy till we get around the mountain.

A mangalica családot ITT láttuk. Az ugyan nem látszik a fényképeken, de a mangalicák a kerítésen keresztül ki tudnak járni, és csemegézhetnek az ott lévő medvehagymából. Ottjártunkkor is ezt tették. Volt horror is: egy kirándulócsoport kutyával táborozott épp ott, a mangalicamama és -papa pedig nekiugrott a kutyának. Hiába, mindenki védi a csemetéit. :)

We have found a mangalitza (pigs) family browsing the ramsons next to Castle Serédi. They were attacking fellow hikers' dog when we get there. Never even try to harvest ramsons on mangalitza territory!

Összesen 15 km-t mentünk, kellemesen kifáradtunk a végére! :)

A kirándulásról további fényképeket ITT láthattok, Tamás örökítette meg az utat.

Photoshots taken during the trip by Tamás can be found here.

Zsangyal & Tamás

Labdarózsa

Keukenhof

Ide kattintva megnézhető a többi fénykép is

Amikor három és fél évvel ezelőtt Hollandiában jártunk, nem kényeztetett el bennünket az időjárás. Persze az ember december elején mit akarhat, mint havat, szelet, hideget. Most megint eltöltöttünk három napot a hollandoknál. Nem jártunk sokkal jobban, bár néha azért kisütött a nap és nem esett a hó :). Szombaton (szerencse fiai vagyunk: ezen a napon volt a legrosszabb az idő :D) Keukenhofban jártunk, ahol a helyi arborétumot telisdeteli ültetik tavaszi virágokkal. Tulipánok, nárciszok, jácintok, fürtös gyöngyikék hihetetlen mennyiségben pompáznak ezen a mostoha éghajlaton. Persze így a virágok sokkal tovább virágoznak, mint itthon a 25-30 fokban.

Ez csak egy sor abból az ideiglenes parkolóból, amit az arborétum előtt kialakítottak, hogy ilyenkor, amikor nagy tömegek látogatnak oda, mindenkinek jusson hely. Körülbelül 20 végeláthatatlan sorban álltak az autók, a sorok között a kerék nyomsávot lekövezték, hogy ne a sárban kelljen dagonyázniuk a kocsiknak.  Ez csak azért érdekes, mert amikor az alcsúti arborétumban jártunk tavaly hóvirágzás :) idején, akkor a későn érkezők már csak az út mellett találtak helyet maguknak, félig az árokban parkolva. Így:

Végre esett

És egy kis Barni:

„...subáján a fűben heverész” :)

Képek

Találtam ibolyát...

 és a nap is lement tegnap :)

tavasz

 

Barni és a tél örömei

A képen nem látszik, de nálunk most is esik a hó. Barnit totál nem zavarja az ilyen nüansz, szívesen heverész a hóban. Érdekes,  hogy a másik ugyanilyen fajta kutyánk, Pamacs, ugyanezt csinálta, a szakadó hóban hevert, és egy idő után néztük, hogy eltűnt. :)) Csipi meg haragosan ugatott rá,  hogy hagyja már abba ezt a marhaságot. :D

Ennyi volt...

Malaca van

Van nekünk ezt a meglehetősen nagy méretű kutyánk, a Barni. Akiről kiderült, hogy még a saját árnyékától is képes megijedni, olyannyira félős, ijedős kutya. Az állatorvosunk aki egyben kutyapszichológus és ombudsdog :) is, közölte, hogy a kutyával sokat kell játszani, és olyan játékokat kell neki venni, amik hangot adnak ki, hogy az eb szokja a váratlan zajokat satöbbi, satöbbi. Jelentem kutyával igyekszem játszani, játékokat beszereztük, köztük ezt a rettenetesen csúf malacot is, amely meglehetősen élethűen röfög. Barnabás eleinte csak kerülgette, szagolgatta a malacot, de végül annyira megbarátkozott vele, hogy el sem akarta engedni. E pillanatokat örökítettem meg néhány fényképen:

És  hogy a másik se maradjon ki a posztból: