Van nekünk ezt a meglehetősen nagy méretű kutyánk, a Barni. Akiről kiderült, hogy még a saját árnyékától is képes megijedni, olyannyira félős, ijedős kutya. Az állatorvosunk aki egyben kutyapszichológus és ombudsdog :) is, közölte, hogy a kutyával sokat kell játszani, és olyan játékokat kell neki venni, amik hangot adnak ki, hogy az eb szokja a váratlan zajokat satöbbi, satöbbi. Jelentem kutyával igyekszem játszani, játékokat beszereztük, köztük ezt a rettenetesen csúf malacot is, amely meglehetősen élethűen röfög. Barnabás eleinte csak kerülgette, szagolgatta a malacot, de végül annyira megbarátkozott vele, hogy el sem akarta engedni. E pillanatokat örökítettem meg néhány fényképen:
És hogy a másik se maradjon ki a posztból:
az a Barni, az nekem való :o)))
VálaszTörlésTüneményes ez a Barnus:o) Ismét csók a gomborrára:o)
VálaszTörlésnem lehet, hogy inkább csipikének van malaca? amíg barni szokja az új játékát, végre pihenhet egy nagyot! hiába: ezek a csendes délutáni szunyókálások megfizethetetlenek... :)
VálaszTörlésÓ de meggyúrnám a Barninak azt a nagy mackó testét!:) Persze lehet, hogy megrémiszteném vele, néha indokolatlannak tűnök...
VálaszTörlésJaj de tetszik! Nagyon aranyos kutya! A mi Micónknak is malaca van!
VálaszTörlésSzóval, malacunk van!
http://szanter.blogspot.com/2012/01/miconak-malaca-van.html
Nem lehetne egy olyan kötős tali, ahova elhoznád ezt a félős Barnit? Mert én félek a szeleburdi kutyáktól (megharapott egy), de egy olyan kutyától aki egy rózsaszínű malackát is kerülget, talán engem sem bántana :-)
VálaszTörlés