Barni és a tél örömei

A képen nem látszik, de nálunk most is esik a hó. Barnit totál nem zavarja az ilyen nüansz, szívesen heverész a hóban. Érdekes,  hogy a másik ugyanilyen fajta kutyánk, Pamacs, ugyanezt csinálta, a szakadó hóban hevert, és egy idő után néztük, hogy eltűnt. :)) Csipi meg haragosan ugatott rá,  hogy hagyja már abba ezt a marhaságot. :D

Ennyi volt...

Malaca van

Van nekünk ezt a meglehetősen nagy méretű kutyánk, a Barni. Akiről kiderült, hogy még a saját árnyékától is képes megijedni, olyannyira félős, ijedős kutya. Az állatorvosunk aki egyben kutyapszichológus és ombudsdog :) is, közölte, hogy a kutyával sokat kell játszani, és olyan játékokat kell neki venni, amik hangot adnak ki, hogy az eb szokja a váratlan zajokat satöbbi, satöbbi. Jelentem kutyával igyekszem játszani, játékokat beszereztük, köztük ezt a rettenetesen csúf malacot is, amely meglehetősen élethűen röfög. Barnabás eleinte csak kerülgette, szagolgatta a malacot, de végül annyira megbarátkozott vele, hogy el sem akarta engedni. E pillanatokat örökítettem meg néhány fényképen:

És  hogy a másik se maradjon ki a posztból:

Hó

Tegnap leesett az első hó. Vártuk már nagyon...

La primera nieve de este año...

Vörös-tó és Jósvafő

Hanyag vagyok, ezért az idei kirándulások nagy részéről nem írtam egy sort sem. De a most szombatot kivételesen van időm és energiám megörökíteni.

A Vörös-tótól indultunk, a Baradla-barlangon keresztül Jósvafő felé. A barlangról, illetve az Aggteleki Nemzeti Park többi barlangjáról ITT találhatók információk.

A kinti nulla fok körüli hőmérséklethez képest odalenn kellemes, 10 fok körüli hőmérséklet volt. A barlang elején   tüneményes denevérekkel lehet találkozni, bátrabbak egész közelről nézegethetik őket! Oda járnak telelni, a felszín felől (számukra) kényelmes járatokon keresztül jutnak be. Fontos, hogy megérinteni őket, vakuval fényképezni SZIGORÚAN TILOS!

A túravezető a denevérek után megemlíti, hogy a barlangban a cseppkövekhez sem szabad hozzányúlni, a kezünkön lévő zsírréteg ugyanis megakadályozhatja a további kőképződés. Ennek ellenére volt olyan látogató, aki "csak egy kicsit" hozzányúlkált a kövekhez. Sosem fogom megérteni, miért nem képesek az emberek felfogni a hozzáértő (jelent esetben túravezető) szavait.

A barlangban próbáltam fényképezni, de Tamás sokkal inkább ért ehhez, ezért az ő fényképeit linkelem IDE.

A túra körülbelül másfél órás, van egy rész, ahol a vezető lekapcsolja a világítást, így megtapasztalhatjuk, milyen az igazi sötét, amihez a szem már nem képes alkalmazkodni, tehát egy óra múltán sem fogunk semmit sem látni. Hihetetlen, azt kell mondjam!

Tehát megérkeztünk Jósvafőre. Picike település, egyike annak a sok-sok falunak, községnek, amelyek kezdenek elnéptelenedni. Ami, ha racionálisan nézzük, nem csoda: munka helyben nem nagyon van, közlekedés napi 1 buszjárat. Tehát ha nincs autód, akkor annyi...

Ha valaki szeretne egy kis helytörténetet hallgatni, az utazás tervezésekor vegye fel Berecz Bélával a kapcsolatot (Jósvafő honlapján az elérhetőség). Kellemes, három órás barangolás volt a vele töltött idő. Ezalatt sokmindent megtudtunk az itt összetalálkozó patakokról, a karszt vízvisszatartó tulajdonságairól, az egykor működő vízimalmokról, a református templomról. Nagy tudású ember, aki képes is átadni ezt a tudást. Utólag is köszönjük neki a vezetést!

Útba ejtettük a hucul lovakat is (legalábbis a településen élő példányokat). Árpád nevezetűt meg is kínáltam egy almával, nagyon díjazta! :)

Jósvafőn többen is foglalkoznak turizmussal, szálláshelyek bérelhetők!

Kupakgyűjtés

Kedves Mindenki!

Munkahelyemen lelkesen gyűjtjük a műanyag kupakokat, viszont egy ideje nem találunk gazdát nekik. Azt a személyt keresem, aki tudja hasznosítani valamilyen jó cél érdekében! Ja és mindez Budapesten van! :)

Hagyjon kommentet ÉS küldjön emailt a zsangyalblog@gmail.com címre!


UPDATE: MIND ELKELT!

Szombatról vasárnapra

Szombaton éjfélkor (tehát már vasárnapba hajlón) kipattantak a szemeim, munkával álmodtam, súlyos volt a helyzet, úgyhogy jó is volt az ébredés. Mázlisták vagyunk, az ágyból egyből az eget látni. Tehát szemkipattanás után az első, amit láttam, egy nagy, izzó golyóbis volt, ami szépen, nyugisan haladt az égen. Aztán felbukkant még egy, majd még egy. Ekkor már a szúnyoghálóra tapadva néztem, mi történik kint. Tamást is felrángattam, mindketten földbe gyökerezett lábakkal bámultunk az égre. Valóságos csillagászdinasztiából származunk, úgyhogy némi tétovázás után megállapodtunk a meteorrajban.

Egyszerre nagyjából egy tucat haladt el az égen, nem sietve, nem előzgetve egymást, alakzatot nem tartva. (Mostanában a Galactica sorozatot nézzük, nagyon képben vagyok! ;) ) Megértettem a régieket, akik rettenetesen féltek az ilyen jelenségektől. Ez a nagyjából másfél tucat tüzes gömböc ámulatba ejtő, ugyanakkor félelmetes volt.

Látta még valaki, amikor éjfélkor áthaladtak Budapest felett?

A képen - egy hamarjában készített felvételen - két vonalként látható a csapat két utolsó tagja.