Hó

Tegnap leesett az első hó. Vártuk már nagyon...

La primera nieve de este año...

Vörös-tó és Jósvafő

Hanyag vagyok, ezért az idei kirándulások nagy részéről nem írtam egy sort sem. De a most szombatot kivételesen van időm és energiám megörökíteni.

A Vörös-tótól indultunk, a Baradla-barlangon keresztül Jósvafő felé. A barlangról, illetve az Aggteleki Nemzeti Park többi barlangjáról ITT találhatók információk.

A kinti nulla fok körüli hőmérséklethez képest odalenn kellemes, 10 fok körüli hőmérséklet volt. A barlang elején   tüneményes denevérekkel lehet találkozni, bátrabbak egész közelről nézegethetik őket! Oda járnak telelni, a felszín felől (számukra) kényelmes járatokon keresztül jutnak be. Fontos, hogy megérinteni őket, vakuval fényképezni SZIGORÚAN TILOS!

A túravezető a denevérek után megemlíti, hogy a barlangban a cseppkövekhez sem szabad hozzányúlni, a kezünkön lévő zsírréteg ugyanis megakadályozhatja a további kőképződés. Ennek ellenére volt olyan látogató, aki "csak egy kicsit" hozzányúlkált a kövekhez. Sosem fogom megérteni, miért nem képesek az emberek felfogni a hozzáértő (jelent esetben túravezető) szavait.

A barlangban próbáltam fényképezni, de Tamás sokkal inkább ért ehhez, ezért az ő fényképeit linkelem IDE.

A túra körülbelül másfél órás, van egy rész, ahol a vezető lekapcsolja a világítást, így megtapasztalhatjuk, milyen az igazi sötét, amihez a szem már nem képes alkalmazkodni, tehát egy óra múltán sem fogunk semmit sem látni. Hihetetlen, azt kell mondjam!

Tehát megérkeztünk Jósvafőre. Picike település, egyike annak a sok-sok falunak, községnek, amelyek kezdenek elnéptelenedni. Ami, ha racionálisan nézzük, nem csoda: munka helyben nem nagyon van, közlekedés napi 1 buszjárat. Tehát ha nincs autód, akkor annyi...

Ha valaki szeretne egy kis helytörténetet hallgatni, az utazás tervezésekor vegye fel Berecz Bélával a kapcsolatot (Jósvafő honlapján az elérhetőség). Kellemes, három órás barangolás volt a vele töltött idő. Ezalatt sokmindent megtudtunk az itt összetalálkozó patakokról, a karszt vízvisszatartó tulajdonságairól, az egykor működő vízimalmokról, a református templomról. Nagy tudású ember, aki képes is átadni ezt a tudást. Utólag is köszönjük neki a vezetést!

Útba ejtettük a hucul lovakat is (legalábbis a településen élő példányokat). Árpád nevezetűt meg is kínáltam egy almával, nagyon díjazta! :)

Jósvafőn többen is foglalkoznak turizmussal, szálláshelyek bérelhetők!

Kupakgyűjtés

Kedves Mindenki!

Munkahelyemen lelkesen gyűjtjük a műanyag kupakokat, viszont egy ideje nem találunk gazdát nekik. Azt a személyt keresem, aki tudja hasznosítani valamilyen jó cél érdekében! Ja és mindez Budapesten van! :)

Hagyjon kommentet ÉS küldjön emailt a zsangyalblog@gmail.com címre!


UPDATE: MIND ELKELT!

Szombatról vasárnapra

Szombaton éjfélkor (tehát már vasárnapba hajlón) kipattantak a szemeim, munkával álmodtam, súlyos volt a helyzet, úgyhogy jó is volt az ébredés. Mázlisták vagyunk, az ágyból egyből az eget látni. Tehát szemkipattanás után az első, amit láttam, egy nagy, izzó golyóbis volt, ami szépen, nyugisan haladt az égen. Aztán felbukkant még egy, majd még egy. Ekkor már a szúnyoghálóra tapadva néztem, mi történik kint. Tamást is felrángattam, mindketten földbe gyökerezett lábakkal bámultunk az égre. Valóságos csillagászdinasztiából származunk, úgyhogy némi tétovázás után megállapodtunk a meteorrajban.

Egyszerre nagyjából egy tucat haladt el az égen, nem sietve, nem előzgetve egymást, alakzatot nem tartva. (Mostanában a Galactica sorozatot nézzük, nagyon képben vagyok! ;) ) Megértettem a régieket, akik rettenetesen féltek az ilyen jelenségektől. Ez a nagyjából másfél tucat tüzes gömböc ámulatba ejtő, ugyanakkor félelmetes volt.

Látta még valaki, amikor éjfélkor áthaladtak Budapest felett?

A képen - egy hamarjában készített felvételen - két vonalként látható a csapat két utolsó tagja.

Vihar

Nem tudom, máshol milyen károkat okozott a tegnap esti vihar.
Nálunk nem volt nagy katasztrófa,
„csak” az egyetlen dísznapraforgómat törte ketté. :(

Kénytelen voltam levágni a megtépázott virágokat és a kedvenc vázámba tenni. A váza igazi retró, még az átkosból maradt rám, egy vállalati üdülő hagytékából való. Emlékeim szerint régen tejeskancsónak használtak ilyesmit. Meglepő módon sem megkopva, sem kicsorbulva nincsen, vigyázok is rá nagyon.

Aztán megmutatta magát a nap, majd egész délelőtt esett.

Mire a férjem vendégei megérkeztek, gyönyörű napsütés kerekedett, azóta csak a szél fúj viszonylag erősen. Most hét pasas ül a teraszon, már teleették magukat, és úgy viselkednek, mint az általános iskolások :D.

Az a fránya tökfőzelék!

Mindig sajnáltam, hogy képtelen vagyok megenni. Az illata csalogató volt, mégis hiába. Se a menzán, se otthon, vendégségben meg örültem, hogy nem kaptam. :)

Aztán három évvel ezelőtt - immár önálló háztartást vezetgetve - egy ajándékba kapott tök fölött tanakodtam, mi legyen belőle. A rántott verzió valami miatt épp nem jöhetett szóba, a töltött is problémásnak bizonyult. Úgyhogy maradt a főzelék. Tökgyalu helyett almareszelő - így rövidebb szálakat sikerült gyártani. Főzés közben az illata rabul ejtett. És itt kezdődött az Én és a Tökfőzelék című rész az életemben. A mai epizód:

Egy punnyadófélben lévő paradicsom is szerepet kapott, na és a fasírt... Nyammm!

Újabb állatok

Az előző poszt gólyacsaládjának ajánlva:

Nagyfejű :)

Szitakötőrandi

Kékek egymás közt

Állatsereglet

Szombaton a Budapest-Szolnok-Ráckeve-Budapest túrát tettük meg. (A többesszám Tamást és engem foglalja magában.) Dabason találkoztunk egy igen nagy létszámú gólyacsaláddal. Apu, anyu és három gyermekgólya. Íme:

Aput várják.

Mikor megérkezett, mindegyik gyerek illedelmesen asztalhoz ült:

Itt azért akadt némi vita a következő falatért:

Helyszíni közvetítés Barnabásról:

És végül az otthoni banda. Pongrácz, a mi kis zöld vendéglényünk a fürdőszobából:

A mai szaporulat, a sórákok. Szörnyű sors vár rájuk, haleledel lesz belőlük. :(

Háttérben a komfortot jelentő porlasztó. :)

És még valami izgalmas! A munkahelyem közelében lakó cinkemama, aki az udvaron lévő asztalunkra jár enni. Múlt héten a kolleganő kakaóscsigáját támadta meg. Nem szívbajos. :)

Olyan, mint egy bárányka

Tegnap volt fodrásznál, ilyenkor szép fehér, mint egy kis bárány.

Kis csónakjában alszik :) vagy

végiggondolja az élet nagy kérdéseit (például a Barnit :D)

megint képek

: : : :

Nő, növöget

Barni már 7 hónapos. Hétfőn volt életében először fodrásznál, és mondhatom, igazi úriember módjára viselte. Kicsit aggódtam emiatt a hadművelet miatt, de szépen, türelemmel hagyta, hogy mindenét rendbe tegyék, a fürdetéssel sem volt gondja. És ilyen szép lett:

Nagyon nehéz róla jó képeket készíteni, mert amint valaki a közelébe megy, rögtön megörül neki, nem tud nyugton maradni. Ezek a képek is a konyhából készültek, a teraszajtó mögül. :)

***

Előző szavaimat meghazudtolva végre kicsit nyugalomban maradt, így sikerült portrét is készíteni róla: