Rendszeres olvasók

2011. július 17., vasárnap

Az a fránya tökfőzelék!

Mindig sajnáltam, hogy képtelen vagyok megenni. Az illata csalogató volt, mégis hiába. Se a menzán, se otthon, vendégségben meg örültem, hogy nem kaptam. :)
Aztán három évvel ezelőtt - immár önálló háztartást vezetgetve - egy ajándékba kapott tök fölött tanakodtam, mi legyen belőle. A rántott verzió valami miatt épp nem jöhetett szóba, a töltött is problémásnak bizonyult. Úgyhogy maradt a főzelék. Tökgyalu helyett almareszelő - így rövidebb szálakat sikerült gyártani. Főzés közben az illata rabul ejtett. És itt kezdődött az Én és a Tökfőzelék című rész az életemben. A mai epizód:


Egy punnyadófélben lévő paradicsom is szerepet kapott, na és a fasírt... Nyammm!


2011. július 15., péntek

Újabb állatok

Az előző poszt gólyacsaládjának ajánlva:





Nagyfejű :)


Szitakötőrandi

Kékek egymás közt







2011. július 12., kedd

Állatsereglet

Szombaton a Budapest-Szolnok-Ráckeve-Budapest túrát tettük meg. (A többesszám Tamást és engem foglalja magában.) Dabason találkoztunk egy igen nagy létszámú gólyacsaláddal. Apu, anyu és három gyermekgólya. Íme:


Aput várják.

Mikor megérkezett, mindegyik gyerek illedelmesen asztalhoz ült:


Itt azért akadt némi vita a következő falatért:


Helyszíni közvetítés Barnabásról:




És végül az otthoni banda. Pongrácz, a mi kis zöld vendéglényünk a fürdőszobából:



A mai szaporulat, a sórákok. Szörnyű sors vár rájuk, haleledel lesz belőlük. :(


Háttérben a komfortot jelentő porlasztó. :)

És még valami izgalmas! A munkahelyem közelében lakó cinkemama, aki az udvaron lévő asztalunkra jár enni. Múlt héten a kolleganő kakaóscsigáját támadta meg. Nem szívbajos. :)


2011. július 1., péntek

Olyan, mint egy bárányka

Tegnap volt fodrásznál, ilyenkor szép fehér, mint egy kis bárány.

Kis csónakjában alszik :) vagy

végiggondolja az élet nagy kérdéseit (például a Barnit :D)

2011. június 8., szerda

2011. május 23., hétfő

2011. május 4., szerda

Nő, növöget

Barni már 7 hónapos. Hétfőn volt életében először fodrásznál, és mondhatom, igazi úriember módjára viselte. Kicsit aggódtam emiatt a hadművelet miatt, de szépen, türelemmel hagyta, hogy mindenét rendbe tegyék, a fürdetéssel sem volt gondja. És ilyen szép lett:



Nagyon nehéz róla jó képeket készíteni, mert amint valaki a közelébe megy, rögtön megörül neki, nem tud nyugton maradni. Ezek a képek is a konyhából készültek, a teraszajtó mögül. :)

***
Előző szavaimat meghazudtolva végre kicsit nyugalomban maradt, így sikerült portrét is készíteni róla: