Rendszeres olvasók

2011. február 27., vasárnap

Szereti ön Vivaldit?

Egyszer egy volt barátnőm azt mondta, hogy Vivaldi Négy évszakja elcsépelt, agyonjátszott és már senkit sem érdekel. Ez jutott eszembe, amikor ma hazafelé jövet a rádióban a Tavasz tételt játszották. És már megint nem értettem egyet, mint ahogy akkor sem. Hát, mindenki döntse el maga:

2011. február 25., péntek

Elegem van...

Ezeket akarom:

Orgonát,

magnóliát,

nemtommilyenvirágot,

friss tavaszi esőt,

virágzó almafát,

fehér kiskutyát zöld fúben,

és Barnit is kint szeretném már látni a zöld fűben,
nem nyakig sárosan a lépcsőn szomorkodva.

2011. február 20., vasárnap

Tavaszváró


Ilyenkor már egyre türelmetlenebbül várom a tavaszt, ezért is vágtam egy kis aranyesőt, és az idén először saját barkám is van.
A barkát hetekkel ezelőtt tettem vázába, azóta kitart, sőt ki is gyökerezett.
Az aranyeső egy  hét alatt nyílt ki. Legalább az illúzió megvan. :)

2011. február 10., csütörtök

2011. február 5., szombat

Olvadás

Ma vidéken jártam, a szüleinknél. Ott a hókotró ismeretlen jelenség, legalábbis ami a belső utcákat illeti. Szépen haza lehet csúszkálni - ami leginkább sötétben izgalmas. :) Tehát ma délelőtt óvatos lépkedés hazafelé, délután kettőre viszont a jég nagy része elolvadt. Így előbukkant az, amit érkezésemkor még hiába kerestem:


Ezt a primulát még 2000 tavaszán hoztuk magunkkal Budapestről - még cserépben. Azóta került mellé egy kicsit sötétebb sárga színű is. Szépen gyarapodnak, és a legvadabb télben is képesek virágozni. Nyár elejére nagyjából fél négyzetméternyi területet nőnek be. Nagy sárga-zöld paca a kerti csap mellett...

Természetesen nem hiányozhat a mai képek közül a kisállatról készült sem! Nyája nevű macskájuk a kedvencem. Keveset "beszél", ami egy átlagos, emberek közt élő macskáról általában nem mondható el. Ő az, aki inkább elüldögél fél órát az üres tányér mellett, de nem szól, hogy éhes. Ha jól emlékszem, ő volt az, aki az első almot letette nálunk, és aki sajátos jel- és testbeszédével a család minden tagjának külön-külön megmutatta azon a bizonyos hajnalon a kis babzsákokat. :) Azóta már csak ő van meg, a kiscicák eltünedeztek. Bár ennek már jó néhány éve.


Persze az ábrázatát nem mutatta meg, legalábbis nem úgy, hogy azt a kedves-aranyos-bájos macskát tudjam megmutatni, akit annyira szeretek. :)

És a mai nap kedvenc képei:




És a napi poén. Egyetlen elírás, és máris sokkal érdekesebb a szórólap! :)


2011. február 3., csütörtök

Kutyák :)

Így játszik egy 7 éves (kis fehér) és egy 4 hónapos  kutya. :)