Szombaton éjfélkor (tehát már vasárnapba hajlón) kipattantak a szemeim, munkával álmodtam, súlyos volt a helyzet, úgyhogy jó is volt az ébredés. Mázlisták vagyunk, az ágyból egyből az eget látni. Tehát szemkipattanás után az első, amit láttam, egy nagy, izzó golyóbis volt, ami szépen, nyugisan haladt az égen. Aztán felbukkant még egy, majd még egy. Ekkor már a szúnyoghálóra tapadva néztem, mi történik kint. Tamást is felrángattam, mindketten földbe gyökerezett lábakkal bámultunk az égre. Valóságos csillagászdinasztiából származunk, úgyhogy némi tétovázás után megállapodtunk a meteorrajban.
Egyszerre nagyjából egy tucat haladt el az égen, nem sietve, nem előzgetve egymást, alakzatot nem tartva. (Mostanában a Galactica sorozatot nézzük, nagyon képben vagyok! ;) ) Megértettem a régieket, akik rettenetesen féltek az ilyen jelenségektől. Ez a nagyjából másfél tucat tüzes gömböc ámulatba ejtő, ugyanakkor félelmetes volt.
Látta még valaki, amikor éjfélkor áthaladtak Budapest felett?
A képen - egy hamarjában készített felvételen - két vonalként látható a csapat két utolsó tagja.
